Szélcsend a napfénygyárban
Egressy Zoltán Kék, kék, kék című színdarabjában a cirkuszos Fil gyerekkori álma, hogy egyszer majd képes legyen napfényt gyártani. Ennek nyomán nevezi egyik elemzője magát Egressy Zoltánt is „napfénygyárosnak", elvégre minden mondatából valami különös, egyszerre derűs, picit fájdalmas, picit ironikus fény árad.
A napfénygyáros Százezer eperfa című új regényében, az Európa Könyvkiadó gondozásában nagy kísérletbe fog: teljes szélcsendet teremt a Kárpát-medencében, az események epicentrumába helyezve Budapestet. A fikció a valóságban gyökerezik: a Margitszigeten ma is megvan az a regény epicentrumába helyezett öreg narancseperfa, amely állítólag egyedüliként élte túl a nagy 1838-as árvizet. És bár a meteorológiai alapvetés szerint teljes szélcsend nem lehetséges – valahonnan mindig fúj a szél –, a szépirodalom világában nincs lehetetlen. Hogy aztán a teljes mozdulatlanságnak a realitásra nézve milyen következményei vannak, más kérdés. (Marquez Száz év magányában egyszer csak beáll a totális hétfő.) Egressy Zoltán azt mondja, a regény „közéleti szála" tagadhatatlanul könnyen fölgombolyítható, de azért ne felejtsük el, hogy a szerzői szándékok szerint a Százezer eperfa – szerelmes regény. (Sok kékkel!) Arany János nem jutott eszébe, amikor címet választott, de ha meggondoljuk, a regényben is „Családi körben" vagyunk. (Ki-ki nyugalomba – eperfa lombja.)
Családias légkör uralja a Kötelező olvasmány beszélgetést is a WSSz stúdiójában. A házigazda, Jordán Tamás és az író vendég egyrészt még a budapesti Merlinből ismerik egymást, másrészt Egressy Zoltán nem először teszi tiszteletét a szombathelyi színházban. Öt éve volt a Kötelező olvasmány vendége (akkor új novelláskötetével érkezett), de a barátság jóval korábban kezdődött. A szép emlékű Kamara Savaria (mondjuk úgy, hogy a WS Színház elődje) 2001-ben elsőként a Sóska, sült krumpli című Egressy-darabot hozta tető alá saját produkcióként, Dömötör Tamással, Bajomi Nagy Györggyel, Endrődy Krisztiánnal, Széles László rendezésében. Aztán következett a Három koporsó bemutató (már a WSSz-égisz alatt).
És történt közben valami nagyon fontos: a 9700 című előadással 2009 januárjában megnyílt Weöres Sándor Színház. A 9700-at szerzőként Egressy Zoltán és Dömötör Tamás jegyzi, a közös ötletelés nyomán tombol benne a szombathelyi colour locale. Egressy Zoltán azt mondja, élete egyik legizgalmasabb élménye az a próbaidőszak, bár szerzői módszerét nem ingatta meg: ő továbbra is inkább kettesben szeret lenni a készülő szöveggel. Sőt: a színházi húzásokat, más változtatásokat is nehezen tűri. Viszont: a 9700 alapötlete nyomán időközben megszületett az Idősutazás című Egressy-darab, amelyben nem a szombathelyi Feri bácsi, hanem a testvére, bizonyos Pali bácsi eszkábál működőképes időgépet. (Emlékszünk: a 9700 időutazói eljutottak egészen Claudius császárig, aki a Római Birodalom legnagyobb drágakövével járult hozzá a kései utódok színházalapító terveinek megvalósításához.)
Az Idősutazásból egyelőre csak rádiójáték született, színpadra még nem került. Nem lehetne a Weöres Sándor Színházban az ősbemutató? Ha már – amint az a Kötelező olvasmány esten elhangzott – a Százezer eperfából tíz biztosan itt van Szombathelyen: a kámoni arborétumnál.