Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatkozik

2012. október 18.
Szerémi Zoltánt nemcsak mint színészt, hanem mint írót is jobban megismerhette a közönség a tegnapi Színházszerdán. A blog olvasói már a múlt heti bejegyzésekben is találkozhattak egyéni stílusban, nyelvzseni szófordulatokkal megírt, egyszerre vicces és tanulságos történeteivel.

Alberti Zsófi – a soros kérdező – is a színház weboldalán található önéletrajzának felolvasásával kezdte a beszélgetést, ami tulajdonképpen nem is önéletrajz, hanem mese egy fiúcskáról, aki „egyszer csak gondolt egy nagyot és merészet”. A mese mentén haladva aztán sok mindent megtudott a hallgatóság: például, hogy a főhős budapesti, szolnoki, miskolci, szegedi, majd veszprémi évek után szerződött le Szombathelyre, és hogy ezek alatt az évek alatt már többször megadatott neki az a ritka kiváltság, amikor egy színész friss szerződéssel a zsebében, ártatlan arccal üljön be egy színházigazgató irodájába, és mondjon nemet egy olyan évadra, amiben nem érezné jó magát.

És hogy mennyire örül, hogy ez nem így van Szombathelyen, ahol „az idei évad különösen jó”: Szerémi Zoltánt a Jordán Tamás rendezte Játék a kastélyban Almádijaként már láthatta a közönség. Jelenleg Silló Sándorral dolgozik a La Mancha lovagján, amiben címszerepet játszik eloszlatva azt a sztereotípiát, hogy Don Quijote figurája csak egy magas, piszkafa ember lehetett, meg amúgy is, nem a lovagra kell hasonlítania, hanem inkább annak írójára, Cervantes-re, hisz a történet valójában róla szól. (Nézzék csak meg az októberi műsorfüzet címlapját – szerk.) A búsképű lovag premierje után pedig rögtön Jeles András rendezővel dolgozik újra együtt, de még nem tudja pontosan, melyik szerepet kapja a Félkegyelműből. „Jelessel egy nagy egymásra találás volt a korábbi munka is” (A kis lord), talán ennek is köszönhető, hogy Szerémi Zoltán Havisham ügyvéd megformálásáért elnyerte a Rivalda Fesztivál legjobb férfi mellékszereplőnek járó díját. Aztán pedig jön egy új szerep, legalábbis ennél a színháznál az: Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatkozik a szombathelyi közönségnek. A Portugált viszi színre, amit egyszer már rendezett a szegedi színházban. „Ott kultelőadás volt, eleve sikerre ítélt. Meglátjuk majd, itt hogy fogadják.”

De hogy visszatérjünk az elejére: Szerémi ír. Sokat ír. Zenét, dalszöveget. Sok még titkos, vagy örökre az marad, de többet bátran megmutat a kávézó pódiumán is: saját szerzemények (köztük a kifejezetten a Színházszerdák indulójaként írt Cafe Frei-nóta) mellett egy általa megzenésített gyönyörű Radnóti-verssel lepi meg a közönséget, amibe a beszélgetésre vendégként meghívott Nagy Cili ugrik be a másik szólamra. Nagy Cili, aki az idei évadban újra rendez, a Bábelnát, és aki Szerémi Zoltánt kérte fel, hogy írja meg az előadás zenéjét. Azt is nagyon várjuk.

 

Vonatkozó cikk:

Huszonkét ember negyvennégy lábbal

szerző: Szerző: Gellai Ildikó
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.