ugrás a tartalomra

Színész nagybetűvel

2013. március 15.
A kérdező személyében Vlahovics Editet köszönthettük, aki Czukor Balázst faggatta, mindketten a Weöres Sándor Színház társulatának tagjai.

A gyenge kezdet és a bizonytalanul megfogalmazott kérdések ellenére később szerencsésen megérkezett a lendület, felerősödött az érdeklődés. Sajnos vagy nem sajnos, néha azonban inkább tűnt a beszélgetés egy egyszerű kis kérdezz-felelek, igen-nem jellegű párbeszédnek, semmint könnyed délutáni csevejnek. Ami nem baj, néha ilyet is látni kell, hiszen nem lehet mindenki a szavak embere. Most a „színház embere” jelent meg előttünk, Czukor Balázs. Félreértés ne essék, a Színházszerda még mindig szívünkhöz közel álló kulturális esemény.

A színészi sokféleség mutatkozott meg tegnap délután a Cafe Frei aprócska színpadán. Mint ahogy már hibaként felróttam a párbeszéd nem volt kellően folytonos, porszem került a beszélgetés gördülékenységébe, ennek ellenére egy újfajta személyiség, de úgyis mondhatnám színész típusba nyerhettünk betekintést. Számomra a színész, mint személy, foglalkozás, fogalom egyet jelent azzal, amit tegnap láthattam. Úgy értem, van az egésznek egy bohémabb oldala, ugyanakkor komoly, drámai, összetett részekből is tevődhet össze egy színész. Pontosan olyan véleményem szerint, mint Czukor Balázs maga. Aki kicsit töpreng, mereng, a szemöldökét ráncolja, miközben kérdezik, és nem nevet feltétlenül, nem akar vicces lenni, mert a közönség éppen ezt várná el Tőle. A megfejthetetlen személyiség képét hozta el az eredetiség szép példájaként. Vlahovics Edit az autonóm jelzővel illette.

Czukor Balázs a Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett, s az Örkény Színházból érkezett Szombathelyre, Dömötör Tamás hívására. 2008 óta tagja a Weöres Sándor Színháznak. Gyenge jelző a számtalan, azonban ezzel a szóval illethetnénk színházi szerepei, vendégszereplései, filmszerepei számát, mindezek mellett még a rendezés is foglalkoztatja a „színházcsinálás” folyamatai közül. Rendezett is már a Szputnyik Hajózási társaság felkérésére és a tervek szerint jövőre is fog. Hozzátette a rendezés sok színházról való lemondást igényel. Vendégszerepléseinél kiemelendő, Kölnben kétszer is járt, németül viszont nem beszél. Érdekességként elhangzott a külföldön végzett munkával kapcsolatban, hogy két színházi kultúra nincs hatással egymásra, hiszen a színészek nem sokban különböznek egymásról, ha a színpadon vannak, viszont kuriózumnak számít a magyar munkamorál, mentalitás.

Aktív színészi tevékenységet folytatott, s folytat jelenleg is, azonban volt egy időszak, amikor pont ez miatt, vagyis ez elől menekült el fél évre, méghozzá Dániába. Úgy érezte ki kell törnie a korlátok közül, a befásultságból, a szürke, színházzal teli mindennapokból és abba kell hagyni egy időre a munkát az „álfalak mögött.” Azt mondja, a dániai időszak zavaros volt, hiszen az északi világ sokkalta másabb, kimértség és zártság jellemző rá, ennek ellenére pont a dán művészeti iskola adta meg azt, amire épp szüksége volt. Zenével, színházzal és filmkészítéssel is módjában nyílt foglalkozni a művészeti iskola falai között, illetve lehetősége nyílt az iskolában rendezett előadással Dánia szerte fellépni.

Ebből adódóan felmerült egy kérdés a zenével kapcsolatosan, megtudtuk, hogy dalszövegeket ír, amelyek (egyelőre) még a fiók mélyén lapulnak és azt is, hogy gyönyörűen énekel, amit sajnos nem mutatott meg a közönségnek. Kárpótlásként hozzátette, hogy tervezi egy énekes est keretében megmutatni egyszer dalait. Jelenleg Dosztojevszkij egyik legnagyobb hatású művében A félkegyelműben játszik. Ennek kapcsán következtetünk arra, hogy maximalista személy, hiszen ezt mondta magáról: „dühös vagyok, hogy nem tartok ott, ahol már szeretnék.” Érdekes és finoman szólva is nehéz darab A félkegyelmű, speciális színházi nyelvvel, ami nagyon ritka, viszont jó, hogy ezt is lehet nézni – mondja. Hosszú az előadás, és akik kibírják azok roppant hálásak. A darab Pécsett is előadásra kerül majd júniusban, hiszen bekerült a XIII. POSzT versenyprogramjába a Jeles András átiratában és rendezésében készült mű. Sokszor érződik az, hogy tud hálás lenni a közönség. Véleménye szerint fontosabb a színészi játék a díszletnél, mint olyannál, hiszen az kicsit olyan, mintha a végzett szellemi munka pótlására irányulna.

Ahogy azt már említettem Budapesten is játszik, Balázs megemlítette a Kő-papír-olló nevezetű darabot, mely valós iskolákban játszódik, s a pályaválasztás áll a középpontban. Igyekeznek megkönnyíteni a fiatalok számára a felvételi macerát azzal, hogy a lehető legtöbb oldalról körbejárják a problémát.

„Sehol nem vagyok otthon”. Szombathely számára a színház, de bérel lakást, méghozzá a WSsz társulatának egy másik tagjával, Kovács Gergellyel. Amikor a magánélet kerül szóba, természetes emberi reakcióként zavarba jön, konkrétumokat először nem említ, viszont megjegyzi, hogy az ember sokszor maga sem tudja, hogy hol tart. Azonban enged Edit faggatózásának, és viccesen megjegyzi, hogy nincs se tetoválás, se barátnő. A családalapítás egyelőre még nem szerepel a tervei között, addig még sok kört le kell futnia magában, és még nem kötné le magát. Kevésszer esik meg, hogy olyan reakciót hall egy ember kérdésére válaszként, hogy „nem tudok most semmit mondani, de lehet, hogy nem is akarok..”, de azt azért elárulja, hogy kedvencei közé tartozik Bach. Fény derül egy kedves kis hagyományra is. Végzett osztályával nyaranta találkoznak és előadásokat tartanak, méghozzá saját magukról. Jelenetekben mesélik el a velük történt és szerintük említésre méltó eseményeket. Minden találkozó alkalmával kalapból húzzák ki a neveket, s a következő évben a kihúzott személy mutatkozik be előadásával.

Kevés egy bejegyzés ahhoz, hogy egy ilyen érdekesen összetett személy életútjába és személyiségképébe betekintést adhassunk, azonban jó volt ilyet is látni, hogy némiképp Balázs szavaival éljek. Jóleső érzéssel töltött el egy olyan személy bemutatkozását végighallgatni, aki olykor teljesen más válasszal szolgál az adott kérdésre, mint várná az ember, illetve belelátni egy teljesen másfajta véleménykörbe is. Több szempontból is rendhagyó volt a tegnapi összejövetel, ezúttal a közönségnek is alkalma nyílt Czukor Balázstól kérdezni. Jövő héten, március 20-án is lesz Színházszerda 17 órától, amikor is Vlahovics Edit ül át a kérdező székéből és beszélget majd Szabó Tiborral.

 

 

Vonatkozó cikk:

Hány műtéted volt?

"Kaszi meló" a La Mancha-ban

Keserédes mélyinterjú

Görcsöltetés

Színészfeleségek beszélgettek

Hipochonder, és imádja a kakukkfüvet

Mertz Tibor nem csak játszani, esni is tud

Sztorik a mesterekről

Tell Vilmos és Walterka a Cafe Frei-ben

Piros sapka, piros orr

Valami varázs

"Fogjam le a B-major 7-est!"

A zenében nincs muszáj

Kiss Mari fut, úszik és játszik

A Bárkában súgott is

Jani egy napja videón

Minden jó, ahogy van

Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatozik

Huszonkét ember negyvennégy lábbal

 


 

szerző: Westindex (Szerző: Chamer Boglárka)