"Tetszik."

2012. december 3.
Kérdőíves felmérés kitöltésére kértük látogatóinkat a közelmúltban, a kérdéssort 1113-an töltötték ki. Ez alapján legkedveltebb előadásunk a Tizenkét dühös ember.

Főleg egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők vettek részt a házi közvélemény-kutatásban, közülük többségben a nők voltak. A színházzal kapcsolatos hírekről, programokról 62 százalék értesül a színház honlapjáról.

A kérdőívekből kiderült, hogy legkedveltebb előadásunk a Tizenkét dühös ember, szintén szeretett darab az Anconai szerelmesek, a Kabaré, a Szentivánéji álom, a Chicago, Az ügynök halála, a 9700, a Rák Jóska, dán királyfi, a Top Dogs.

A bérleten kívüli előadások közül a Jó pálinka itassa magát, a Széllel szembe - poénok és poémák - Jordán Tamás önálló stand up estje, A pincér dalai - Szabó Tibor önálló estje, a Revűzió kapott sok szavazatot. A megkérdezettek 60 százaléka rendelkezik színházi bérlettel, 90 százalék megfizethetőnek gondolja a jegyárakat.

 

Közel ötszáz véleményt válogattunk, moderáltunk, ezek itt olvashatóak.

 

Ezúton is köszönjük válaszadóinknak, hogy időt, energiát szántak a kérdőív kitöltésére.

Szeretettel várjuk továbbra is előadásainkra, programjainkra!

 

 

Vas Népe (Ölbei Lívia):

"A Weöres Sándor Színház kérdőíves felmérést végzett közönsége körében. Az eredmény egy szóban: "Tetszik." Vagyis a közönség mindenestül szereti és magáénak érzi a Weöres Sándor Színházat: a város legelső, önálló társulattal rendelkező kőszínházát. Ez pedig nagyon jó hír.

A tömören megfogalmazott "tetszik" persze tovább árnyalható. Például úgy, hogy "kiváló színészek, nagyszerű társulat, változatos repertoár". Vagy úgy, hogy "megszerettük, hozzászoktunk, hiányozna, ha nem jutnánk el". És úgy, hogy "általában élvezem az egy húron pendülést". Az pedig talán a legnagyobb dicséret, hogy a kétkedőket is sikerült megnyerni: "2007-2008 folyamán azok közé tartoztam, akik kétkedve fogadták az állandó szombathelyi színház létrejöttét és annak szükségességét. Az első előadás, amit láttam, az Anconai szerelmesek volt, majd A kis Lord következett. Azóta bérletem van. Száznyolcvan fokot fordultam. Jordán Tamás és a társulat kilóra megvett engem. Köszönet és hála érte!"

Az Anconai szerelmesek és A kis Lord egy lapon említése azért különösen fontos, mert bár sokan örülnek a repertoár sokszínűségének, akadnak olyan nézők is, akik a "mindennapok küzdelmei" után kizárólag felhőtlen szórakozásra vágynak a színházban. Ők azok, akik előnyben részesítik könnyed, zenés produkciókat, és nem szívesen szembesülnek a mélyebb, nehezebben emészthető problémákkal. Vannak aztán, akik keresik, és meg is találják a közös nevezőt: "Szeretem a szórakoztatóan elgondolkodtató előadásokat, mint pl. a Szigorúan ellenőrzött vonatok."

A színházban mindig a színész látszik a legjobban, de egy-egy előadás létrehozása komoly csapatmunka eredménye. Jó megtapasztalni, hogy a közönség is számol ezzel: "Az előadásokon minden művész a maximumot nyújtja. A műszak munkájában egyetlen előadáson sem tapasztaltam hiányosságot. Elismerés illeti a munkájukat. Kár, hogy a mutatós épület egy mellékutcában bújik meg.(...)"

Most legyen az a biztató zárszó, hogy: "Nagyon szeretem a színházat, a társulatot összességében, a kiváló darabválasztásokat, a többségében remek rendezéseket és alakításokat, és mindent. Úgy, ahogy van!""