Háttér

Barta Lajos Szerelem című darabja lesz a színház következő premierje. Az előadásról, illetve a darabról a későbbiekben Nagy Cilivel, a rendezővel is beszélgetünk majd, most a szerző, Barta Lajos írói munkásságát mutatjuk be.

Barta Lajos Szerelem című darabja lesz a színház következő premierje. Az előadásról, illetve a darabról a későbbiekben Nagy Cilivel, a rendezővel is beszélgetünk majd, most a köztudatban viszonylag kevésbé ismert szerző, Barta Lajos írói munkásságát mutatjuk be.

Barta Lajos Kistapolcán született 1878. október 20-án, és Budapesten halt meg 1964. október 18-án. Kossuth-díjas magyar író, újságíró. Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára már jeles kortárs írók is felfigyeltek.

Miután vidéken született, falusi kocsmáros fiaként, a vidéki Magyarország volt elsősorban nagy ihletője elbeszéléseinek, drámáinak. A pécsi főreáliskolában érettségizett 1898-ban, majd írnok Pécsett, a pécsi jogakadémián, majd a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Újságírói pályáját is Pécsen kezdte, írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg, majd Mohácson, Kassán, végül Budapesten működött lapok munkatársaként. A Pécsi Napló, a Pécsi Független Újság, a Mohács szerkesztője, a kassai Felsőmagyarország, a Színház, a Kassai Hírlap belső munkatársa, a Kassai Újság, az Abaúj-Torna és a Felső-Borsod című lapok szerkesztője, majd a budapesti Világ belső munkatársa.

Radikális, háborúellenes szemléletű publicista. Első, Parasztok című drámáját 1911-ben mutatták be, de már a második előadás után betiltották földosztást követelő témája miatt. A drámából nem maradt fenn példány. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919 őszén viszont már börtönbe zárták, szabadulása után pedig emigrációba vonult, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban, Londonban élt. Erwin Piscator berlini színházában dolgozott, a színház megnyitójára drámát írt Russlands Tag címmel, majd Pozsonyban szerkesztette az Új Szót és együttműködött a csehszlovákiai Sarló mozgalom fiataljaival. Részt vett az illegális mozgalomban, agitált, nyomtatott magyar nyelvű baloldali sajtókba írt és terjesztette azokat határokon át leginkább a Felvidéken és Erdélyben. A második világháború kitörésekor Londonba emigrált, az ottani magyar klubban fejtett ki antifasiszta agitációt. 27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza.

Első írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901; Soha többé, 1904) romantikus történetein még Jókai Mór hatása érződik, de olykor ezeken belül is megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt (Lengyel Katalin szerelme). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal leányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban. Jóllehet novellistának indult, de az első igazi sikert a dráma hozta meg számára: a Parasztok. Egy évvel később, 1912-ben mutatta be az Új Színpad Tavaszi mámor c. egyfelvonásos tragédiáját, amelyet egyik korai elbeszéléséből (Ez a fejsze eladó) dolgozott át színpadra.

Mint újságíró rendszeresen járta a vidéket, és riportjaiban szenvedéllyel vetette fel az ország legégetőbb kérdéseit. A felvidéki falvak nyomorúságáról írt riportsorozata, s később, már az I. világháborúban a nagyváradi püspökség és a bihari uradalmak módszereit feltáró írásai radikális gondolkodású újságíróként tették ismertté nevét. A riport utak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy című novellisztikus emlékképeiben. 1956-ban Kossuth-díjat kapott.

Rengeteg szépirodalmi művet írt, elbeszéléseket, regényt és drámát is. Számtalan írásának még emigrálása előtt a Nyugat folyóirat adott helyet. Drámái, színművei közül a Szerelem a legtöbbet játszott és a legsikeresebb. Eredetileg négy felvonásban megírt színmű. Történik egy vidéki városban 1913–1914-ben. Bemutatója a Vígszínházban volt, 1916. ápr. 8-án. Későbbi években, főleg emigrációból történő hazatérése után rendszeresen és nagyon sokszor játszották különböző színházaink. A 90-es évektől élte újra reneszánszát, Győr, Kecskemét, a Radnóti, a Nemzeti, Eger, Zalaegerszeg, Nyíregyháza játszotta többek között, de 2010 után is több színház bemutatta.

A Weöres Sándor Színházban Nagy Cili rendezésében megkezdődtek a próbák. Bemutató február 18-án lesz, 19.00-kor a Nagyszínpadon. Főbb szerepekben: Dénes Emőke, Herman Flóra, Nagy-Bakonyi Boglárka, Németh Judit és Antal D. Csaba.

Forrás: mek.oszk.hu

szerző: Ráadás Magazin
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.