Hetedik nap - Horváth Ákos bejegyzése

2010. december 6.
Ma a bizánci kép hátterének a munkálatai zajlottak, némi felesleges zajjal, amire a Mester természetesen azonnal reagált, és az így keletkezett feszültség színészi energiává alakult az előadás leendő nézőinek legnagyobb örömére.

Barátok közt eretnekek

Ma a bizánci kép hátterének a munkálatai zajlottak, némi felesleges zajjal, amire a Mester természetesen azonnal reagált, és az így keletkezett feszültség színészi energiává alakult az előadás leendő nézőinek legnagyobb örömére.

A barna csuhás barátok között vonuló fekete ruhás mártír tömeg (hét fő, bár ma szerda van), élményszámba menő kórusa zárta volna a napot, de az időbe még belefért, hogy a felajzott keresztes vitézek maradék csapata (Endrődy, Balogh, Budai, Horváth) megkergessék a virtuális térben menekülő hölgyeket (Csonka, Vlahovics) aztán menekülőre fogják vezérük szigorú pillantásától.

Szerémi Zoltán nagyszakállú pátriárkája vezette a népet a kijelölt úton, amiről letérni nem szabad, mert - szakszó következik -, szétesik a kép. Egyébként filmes szakszavak röpködnek az éterben, lehetne írni filmes szlengszótárt.

Persze a legjobbak azok a pillanatok, amikor valaki bakizik, olyan, mint a hasra esés, muszáj nevetni. Szerencsére, azért olyan sok baki nincs.

A nap legjobb pillanata nekem az volt, amikor megláttam Kelemen Zolit a homlokára csúszott szakállal, ami persze a képen egész másként néz ki, de elsőre jót nevettünk együtt.

szerző: Horváth Ákos
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.