Együttműködés és annak fontossága

Három éves megállapodást írt alá a napokban a szombathelyi BPW-Hungária Kft és a Weöres Sándor Színház nevében Mándli Péter ügyvezető igazgató és Szabó Tibor igazgató. Az aláírást követően beszélgettünk Mándli Péterrel színházról, kultúráról, együttműködésről.

Az ünnepélyes aláírást követően Mándli Péter irodájában oldott, kötetlen hangulatban beszélgettünk színházról, a szombathelyi színházzal való kapcsolatról. Az ügyvezető igazgató úr azt mondja, egészen fiatalon, még iskolás évei alatt támadt fel érdeklődése a színház iránt, kis túlzással talán szerelemnek is lehet nevezni. Aztán töredelmesen bevallja, hogy ez a szerelem nem feltétlenül a szombathelyi, középiskolás diákévekhez kapcsolódik, sőt. Felidézi azt az ominózus Cseresznyéskert előadást, amelyet az MMIK, vagy az MSH színpadán láthatott vendégművészek előadásában a közönség, és bizony komoly botrány keveredett belőle. A diákközönség, a színészek, szervezők, a pedagógusok és a korabeli sajtó megítélése szerint finoman fogalmazva sem egészen úgy viselkedett az előadás alatt, ahogy kellett volna. Sokáig folyt aztán kultúr- és politikai körökben arról a vita, hogy ifjúságunk ilyetén való viselkedése kinek is a felelőssége valójában.

Az igazi, színházhoz kapcsolódó szerelem aztán Budapesten, egyetemi évei alatt érte utol Mándli Pétert. Voltaképpen a szokásos módon, kiváló színházak és előadások sorában vadászgattak az egyetemisták, a barátok, hogy hol, mit lehet megnézni, hol lehet olcsó jegyet kapni, zsöllyét, ülőszéket, netán állóhelyet. Ebben az időszakban nézi végig a klasszikusokat és a klasszikus, máig legendás előadásokat, s az ott szerzett élmény egy életre elkötelezi a színház ügyének. Azt mondja, a feszített vizsgatempó, a sok feladat, tanulás mellett a színház volt, mai, divatos kifejezéssel élve a stressz oldás, a megkönnyebbülés, a szórakozás, a kikapcsolódás.