Énis, teis

Emlék és titok: egymás fénytörései. Csakhogy míg az előbbi, a rejtőzködő és szégyenlős emlék számol saját sérülékenységével, illékonyságával és határaival, addig az utóbbi – dacolva mindezzel – eltökélt, felfelé tör és kész bármire, hogy fény derüljön rá, hiszen titok, ilyen a természete.

Légrádi Gergely Énis, teis című darabja mélylélektani szondaként mesél el egy rég elfeledett, de most felszínre bukkanó esetet, amibe van, aki óhatatlanul keveredik bele, van, aki szenzációként csap le rá, és van, aki kéretlenül segít, hogy a történet hősévé váljon, sőt kulcsává.

De hol marad mindebből az áldozat, a bántalmazott nő, aki amint letenné a fájdalmát, mások feltépik a sebeit? Képes-e megvédeni magát, képes-e lépni? Hiszen a dolog kulcsánál mégiscsak fontosabb a dolog nyitja.