Gondolatok, stúdiósként

A színház egy olyan hely, ahol önmagad lehetsz. Nem számít, hogy milyen ruhákat viselsz, milyen zenét hallgatsz vagy láttad-e az éppen népszerű sorozatot. Itt tárt karokkal vár egy csapat, akik öleléssel köszöntenek, énekelnek és táncolnak veled, meghallgatnak és segítenek, ha baj van. A nevetés mindig garantált a maga idejében, de ha munkára kerül a sor, akkor a lehető legkomolyabban veszik azt.

Általában a foglalkozások elején mindig van pár perc, amikor teljesen megérkezünk. Már nem a holnapi dolgozaton, vagy az otthon rád váró meleg vacsorára gondolsz, hanem fejben is jelen vagy. Elengedhetetlen ahhoz, hogy az ezután következő feladatokban jól teljesíts. A gyakorlatok változatosak. Egyik nap szöveget olvasunk és monológokat dolgozunk fel, máskor lefolyunk egy székről és a fizikai öntudatra koncentrálunk, vagy a bennünk felgyülemlő érzelmekről és problémákról beszélünk.

Személy szerint a kedvencem amikor monológokból dolgozunk, főleg amikor improvizálni kell. Olyankor mindenkinek egy kicsit a másik oldalát látod. Persze sokszor hibázunk, de olyankor sose nevet ki senki és sosem érzed magad rosszul, inkább megbeszéljük, hogy min kell javítani. Rengetegszer dolgozunk párokban, vagy csapatokban. Mindenki kiveszi a saját részét a feladatokból, megosztjuk egymással az ötleteinket, majd bemutatjuk a többieknek, hogy mit sikerült készíteni belőlük. Érdekes látni, hogy egy-egy gyakorlatot mennyire máshogy látunk és dolgozunk fel.

Egy ilyen foglalkozás után, akármilyen nehéz napon is vagy túl, úgy érzed fel vagy töltődve. Olyan mintha egy méterrel a föld felett lebegnél. Azok, akik nem sietnek sehova, néha maradnak kicsit beszélgetni, aztán hazaesünk és izgatottan várjuk a következő színházas napunkat.

Binó Luca

JátsszMa Diákstúdió

2021. november