Gondolatok, stúdiósként 2. rész

Gondoltál már arra, hogy a színházak előadótermeinek általában miért fekete a fala? Azon kívül, hogy jó hangulata van.

Vagy épp arra, hogy mekkora jelentősége van a fények irányának és színének? Eddig én nem igazán, pedig harmadik osztályos korom óta, szóval nyolc teljes éve járok színjátszó foglalkozásokra. Több darabot is csináltunk, egy idő után egyre komolyabbakat, de még soha nem gondolkodtam el a fent említetteken, pedig elég fontosak.

Idén ősszel kezdődött el a színházban a diákstúdió, nemrég pedig részt vettem egy színházbejáráson, ami egy rendkívüli élmény volt. Csak egy óra, ami talán elsőre hosszúnak tűnik, de pillanatok alatt eltelt, ráadásul csak a színház egy kis részében néztünk körbe.

Németh Károly, a színház produkciós menedzsere először a Márkus Emília terembe vezetett bennünket. Ez a legkorszerűbb előadóterem a színházban. Kicsit mesélt nekünk a szombathelyi színház keletkezésének történetéről, nehézségeiről. Aztán megkérdezte tőlünk, hogy szerintünk mi fontos a teremben. Először hallgattunk, aztán egyre többen elmondták ötleteiket. Például a reflektorokat, a mozgatható nézőteret, a sok ajtót, amik rugalmassá tehetnek egy darabot. Eddig nem gondoltam, hogy egy egyszerű ajtó ennyi teret adhat. A következő aztán meglepett. Nagyon szem előtt volt, de mégis beleolvadt a fal fekete színébe. Ha valaki figyelmes, talán már látta a terem falán lévő sötétszürke és fekete színű téglalapokat, ezek a megfelelő visszhangért felelősek. A szürkék visszaverik a hangot, míg a feketék nem. Ez azért fontos, hogy a hang mindenhol jól hallható legyen, de ne ismétlődjön. Ezért van az is, hogy a terem szemben lévő falai nem párhuzamosak. Szemmel nem látható, de mind a négy fal egy kicsit ferde, így a hang nem verődik vissza egyik falról a másikra. Feljebb említettem még, hogy a fal fekete színének és fények irányának, színének oka van. A fekete elnyeli a fényt, így ha egy reflektorral rávilágítunk egy pontra, nem verődik vissza, így a színpad többi része sötét maradhat. A színes fényeket hangulatkeltéshez, hasonlókhoz használják. Például egy film forgatásán megtehetik, hogy a nappali jeleneteket nappal, az estieket éjszaka veszik fel. A nézők nagyon unatkoznának az előadáson, ha esős időre napokat kéne várniuk, tehát ez egy színházban lehetetlen. Ezért az éjjel sötétkék, lila, míg a nappal sárga és meleg színek. A fény iránya az árnyékok miatt lényeges, például mikor egy bátorságpróbán valaki alulról megvilágítja az arcát egy jó zseblámpával, aztán kiugrik egy fa mögül. Ezeket a dolgokat -árnyékok és fények -, a nézők általában nem veszik észre, de a tudatalattijuk észleli a különbséget.

A Márkus Emília terem után egy hozzá kapcsolódó kis szobába mentünk, ahonnan a színészek a terembe lépnek. Itt hallhattunk a háttérben dolgozók munkájáról, például arról, hogy van egy irányító, - az ügyelő - akinek a feladata, hogy a színészek időben a helyükre érjenek, hogy az előadás rendben lemenjen.

Ezután egy ruha - és egy kelléktárat néztünk meg, ahol izgalmas történeteket hallottunk a színház titkos világából.

Sajnos több mint egy óra kevésre volt elég, de remélem, hogy valamikor még lesz lehetőségünk bejárni a színház többi részét is.

Kovács Anna

JátsszMa Diákstúdió