Gondolatok, stúdiósként 3.rész

Lélek, és egyéb kérdések a színházban

A színház számomra mindig menedéket jelentett a külvilágtól. A színház nekem az, ahol azzal kapsz, hogy adsz. Figyelmet, szeretetet, megértést, új gondolatokat, ötleteket. Kinek kellene több egy helynél, ahol biztonságban vagy, nem nevetnek ki, bármit mondasz, értékelik a lelkesedésed, hasonló fejjel gondolkoznak, mint te, és szabadon feldolgozhatod a problémáidat. Habár mostanság a külvilág nyomására nem mindig érzem magam olyan közel a színházhoz és a művészethez, mint korábban, elképesztő érzés néha egy-egy gyakorlat során a Stúdióban kiteljesedni és megtalálni újra és újra ezt a menedék-érzést.

Az utóbbi időszakban sokat foglalkoztunk a különböző mozgástechnikákkal, gyakorlatokkal és mozgásművészettel, ami arra ébresztett rá, hogy sokkal bátrabbnak kell lennem, és fesztelenebbül kell használnom a testem a színpadon. Túl sok bennem a gát (bár amúgy jelenleg nem csak a mozgásomban). De ez is mennyire jó! Ha nem lenne színház, nem valószínű, hogy megfogalmaznék magammal kapcsolatban ilyen gondolatokat, ezáltal tehát a színház önfejlesztés is. Meg persze hatalmas sikerélmény is, ha egy gyakorlat mondjuk már elsőre szépen sikerül, vagy, ha hirtelen rájössz valamire, amivel egy gát feloldódik.

Nagyon élvezem ezek mellett, amikor a napunkról kell egy szót, vagy egy mondatot mondani, utána pedig ezt egy etűd formájában, általában egy székkel, mozgással és még pár mondattal kiegészítve feldolgozni. Ezek olyan dolgok, amik nagyon fontosak, a mindennapok rohanásában azonban eszünkbe sem jut, hogy egyáltalán időt szakítsunk rájuk.

Elkezdtük a próbáinkat az Ádámok és Évák Ünnepére is, egészen pontosan a London színt, amiben habár sok, elsőre ,,jelentéktelennek” tűnő szereplő jelenik meg, mi - hála Isten - szanaszét boncoltuk mindannyijuk lelkivilágát, amiből szívszorító és nagyon igazi történeteket ismertettünk meg egymással. Személy szerint nagyon örülök, hogy a karakteremnek kitalálhattam egy komolyabb hátteret, emellett pedig mégis humorfaktor marad a többi szereplőnek mutatott énje. Általában mindenkiből csak azt látjuk, amit mutat, ez a civil világban is így van, ezáltal rettentő izgalmas bemutatni ezt a kettősséget, meg persze egyáltalán csak agyalni azon, hogy egy karakter miért is folyamodhatott ahhoz, amit elkövetett, vagy miért lett olyan személyiség, amilyen. Ezen egyébként mindig érdemes a magánéletben is elgondolkodni. Vajon aki piszkál téged, az honnan indult? Milyen volt a csendes lány gyerekkora? Miért érzékenyül el a jó fej srác, ha valaki megemeli a hangját?

A színházban pont ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat. Legyen szó improvizációról, Az ember tragédiájáról, vagy akár egy kortárs mű feldolgozásáról. S ha a való életről, a civil világról van szó? Lehet ott is csak egy jó kérdésre lenne szükség ahhoz, hogy hegyeket mozgathassunk meg.

Csizma Blanka

JátsszMa Diákstúdió

2021. december