Megszólaltatni a szerelem hangszerét

Elsősorban tanár vagyok, hangsúlyozza Kerti Áron, a Savaria Szimfonikus Zenekar klarinétművésze, aki idén már második alkalommal kapta meg az Év zenekari művésze díjat. A tatai származású zenész művészcsaládba született, felesége, Kacziba Éva hegedűművész, fia trombitál, lánya nagy valószínűséggel folytatja a hagyományt, magánének szakra megy a Művészeti Szakközépiskolába.

- Nem Szombathelyi vagyok, Tatán születtem - kezdi a beszélgetést a Bartók Terem melletti kultikus kávézó egyik asztalánál. Ott is kezdtem el zeneiskolába járni, oviban jól énekeltem, a szüleim úgy gondolták harmadikosként, jó lenne, ha zeneiskolába járnék, de nem volt elköteleződésem a klarinét iránt. Két hangszer közül lehetett választani: cselló vagy klarinét.

Kerti Áron az utóbbit választotta, elmondása szerint „menőnek tűnt”, hogy szét lehet szedni, aztán meg összerakni, és talán azért is mert nem volt olyan nagy, mint a cselló. A zeneiskolában Prónik József tanítványa volt, később Kecskeméten folytatta a tanulmányait, azért választotta azt a várost, mert Maczák János szárnyai alatt készülhetett a művészpályára a konziban. Később Szegedre járt főiskolára és Debrecenbe egyetemre, feleségét Évát is ott ismerte meg.

- Dunántúli létemre szépen végig jártam az Alföldet. Szeretem azt a vidéket, elvégre tíz évet ott töltöttem, felségemmel is ott ismerkedtem meg. Érdekes történet, hogyan kerültem Szombathelyre. Hotzi Ferenc, klarinétművész és tanár keresett maga helyett valakit, arra az időre, míg Németországba szólította a munka, eredetileg fél évre jöttem volna, de ebből két és fél év lett, majd itt maradtunk. A feleségem akkoriban szimfonikus zenekarban hegedült én a Művészeti Szakközépiskolában tanítottam, később Simon Géza nyugdíjazásával kiírtak egy próbajátékot, sikerült bekerülnöm a zenekarba.

Áron 2002 szeptemberétől a zenekar tagja. Az Év Zenekari Művésze díjat egyszer már 2004-ben megkapta. Akkor azért jelentett számára sokat, mert fiatalon megtiszteltetés volt elnyerni ezt a címet, most pedig azért, mert megerősítette abban, hogy elismerik a munkáját közel húsz év távlatából is.

Szívesen mesél a hangszerről. Arról is faggatom, milyen a klarinétre írt művek repertoárja. Hol foglal helyet a klarinét a zeneirodalomban?

- A klarinét szólisztikus hangszer – kezdi Áron. A zenekarban négyen vagyunk. Minden klarinétos a saját maga szólamáért felel. Az első klarinét poszton vannak a nagy zenekari szólók. Amikor szólót kell játszani, egyénileg kell vállalni érte a felelősséget. Nincs az ember mellett senki, aki kihúzza a bajból. Ez a szépsége. Nagy a stressz és felelősség. Az egész a munkán alapszik, gyakorolni kell, felkészülni, be kell fújni! A művész elmondja, napi szinten kell foglalkozni a hangszerrel. Kell a pihenés is, ha szabadságon van az ember, de ezt leszámítva, az év minden napján gyakorolni kell. A próbára már jó tudással kell rendelkezni, hogy a koncerten biztonsággal lehessen eljátszani a darabot. A stresszfaktor van, hogy magas, máskor kevesebb. Van, amikor nyugalommal játszom, máskor feszültebb vagyok.

A Reményik iskolában klarinét, szaxofon, fuvola, furulya hangszereket oktat, mellette a művészetiben klarinéttanár. Nála az a rend, hogy napi négy órát bizony minden növendéknek gyakorolnia kell. Természetesen van haladék, azonnal nem kell ezt teljesíteni, de idővel hozzá kell szokni, hiszen a száj izomzatát pont úgy kell edzeni, mint a sportolóknak. A zenepedagógus olyan, mint az edző. A művész elmeséli, hogy a klarinét sokat köszönhet Mozartnak, aki a szerelem hangszerének nevezte ezt a hangszer. A zeneszerzőnek nagyon jó barátja volt Anton Stadler, akinek a kedvéért sok olyan művet komponált, amelyben főszerepbe kerül a hangszer. A klarinétversenyek, kvintettek, triók csodálatos darabjai a zeneirodalomnak. A hangszernek óriási a hangterjedelme, a fafúvósok közül az övé a legnagyobb. A mély és nagyon magas hangokat és a dinamikai különbségeket is jól meg lehet rajta szólaltatni. Kerti Áron szerint olyan halkan lehet rajta játszani, hogy szinte alig hallatszik, aztán meg jöhet egy hatalmas crescendo. Több műfajban is kedvelik, nemcsak a klasszikus zenében, de a népzenében, a cigányzenében a jazz nótáknál is fantasztikus lehetőségeket rejt magában.

- Én inkább klasszikust játszom. Szeretem a jazzt, csak nem értek hozzá, ezt ugyanúgy tanulni kell. A blues skálákat improvizálgatom, de nem volnék jó ebben a műfajban. Kedveltem a Benkó Dixieland Bandet, gyerekként gyakran játszottam a lemezeikre hallás után otthon. Tanítok klasszikus szaxofont is, a zenekarban is én szoktam szaxofonozni, ha szükség van rá. Csodálatos lesz a koncert, amelyen a Zene Világnapján átvehetem a díjat.

Kovács János vezényel. Repertoáron van Mendelssohn Hebridák- nyitánya és Varga Gábor fújja majd el a Mozart-klarinétversenyt, majd megszólal Brahms első szimfóniája is. A színészeknek szerepálma van, neki már nincs olyan vágya, hogy ezt vagy azt a művet megszólaltathassa, mert, ami volt, azt mind megadta az élet. Nagyon szerette Mozart g-moll szimfóniáját a Hebridákat és a Kékszakállú herceg várát.

A tanítványairól szívesen beszél. Rákos Júlia a Virtuózok című televíziós versenyen lett országosan ismert. Az ő története azért érdekes, mert Julit ő ösztönözte arra, hogy klarinét helyett szaxofont tanuljon. Két évet tanult csupán, amikor bekerült a versenybe és csodálatos eredményeket ért el. Különdíjas lett országos versenyen, majd jött a tévés siker.

- Mindig van benne kockázat, a versenyre mész, kételyek vannak az emberben, vajon biztosan jól készítettem-e fel a növendéket. Az időzítés fontos, hogy vajon jól csinálom-e, pont olyan ez, mint az edzőknél. Ott a versenyen már nem tudsz segíteni. Háromévente van csak lehetőség, hiába tehetséges valaki, ha akkor és ott nem sikerül, jöhet az összeomlás.

Áron a legjobb növendékeit sorolja: Németh Zsófi az Európai Klarinétszövetség által megrendezett versenyen korcsoportjában szakközépiskolásként országos második lett. Tóth Domonkos országos harmadik, Kocsis Barni országos versenyen szintén harmadik lett.

Amikor a pandémia szóba kerül, hangot adok felháborodásomnak, miszerint borzasztó az emberek mentális állapota, ha a művészeiket kapálni küldik. Fogalmuk sincs róla, mit jelent tökéletesen megszólaltatni egy hangszert úgy, hogy százak ülnek a nézőtéren. A művész szívesen beszél hivatásáról.

- Elsősorban a legfontosabb az, hogy az én hivatásom rengeteg örömöt nyújt, egy civillel szemben, aki nem zenész, valószínűleg nagyobb katarzisokat élek át, mint az, aki nem ezen a pályán dolgozik. A zenekarban ülve belülről éli meg az ember a csodát, és ez nagyobb élvezetet okoz, mintha „csak” hallgatná azt. Ehhez azonban sok munka kell. Ezért sokat kell dolgozni. Ha egy tízperces nótát játszom, abban benne van az elmúlt huszonöt év napi négy óra munkája, ez nem magától megy. Állandóan gyakorolni kell.

Kerti Áron családjában több képzőművész is van, ő azonban nem tehetséges a rajzolásban, festésben. Nagyapja Munkácsy-díjas festőművész, apja restaurátor, fest, verseket fordít. A zenei pályán követi lánya, aki magánének szakon folytatja a művészeti szakközépiskolában, fia tehetségesen trombitál. Lesz tehát, aki tovább folytatja a zenészhivatást.