Mészöly és Pilinszky
Vers és próza – Mészöly és Pilinszky a PIM-ben. Van abban valami izgató és ugyanakkor fenséges, ha félve bekukucskálunk egy kulcslyukon. Nagyjából ezt gondoltam hosszú évtizedeken át a kultuszokról. Kamaszként szerettem mindenféle múzeumokba járni, leginkább az emlékszobákat szerettem. Ady és Csinszka a Veres Pálné utcában, József Attila emlékháza Szárszón. Kopott bádoglavórral a rövid kis ággyal, üveglapok közé fogva azzal az elképzelhetetlenül kicsi fehér inggel, amit Attila a végzetes napon viselt. Szegényes és szomorkás volt minden találkozás. Bécsben aztán úgy esett, hogy eljutottam Mozart lakásába, és láss csodát, megemelte a lelkem. Kulturált volt és színes, látványos és informatív. A fejhallgatóból a Varázsfuvola szólt a falakon kották, kéziratok, a szoba egyik sarkában egy faragott bölcső. A világítás, a feliratok, a videós összeállítások, a shop-ban árult Éj királynője bábu és minden, de minden tökéletes volt.
Hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy hazánkban is megváltozzék a múzeumok, kiállítások kultúrája. Mára a múlté minden ütött-kopott, szegényes emlékház. Helyette országszerte tematikus tárlatok nyílnak, interaktív lehetőségekkel. Kitömött bábok helyett hologramok, feliratok és fénymásolt papírok helyett videóinstallációk várják az érdeklődőket. Idén ünnepeljük Pilinszky János születésének századik évfordulóját, és jó sorsom úgy hozta, hogy a jubileum napos napját (november 27-ét) a Petőfi Irodalmi Múzeumban tölthettem. Már a bejáratnál maga az ünnepelt fogadott. Papírmasé figurája nevetve állt az ajtóban. Ez a szép ember garbóban, hóna alatt két üveg itallal hívott, lépjek be, és ha már erre járok, nézzem meg a ház más kiállítását is. Természetesen Pilinszkyvel kezdtem. Fotókról szomorúan és távolba révedőn néz. A falakon megannyi értékes dokumentum a költő verseiről, életéről, hétköznapjairól. Riadtan állunk írógépe előtt, olvassuk verseit a tükrökre ragasztott betűkből, a szóközök közt az arcunk néz vissza ránk. Pilinszky együtt szerepel Mészöly Miklóssal. Két terem két külön világ. Vers és próza, törékeny gyengédség és zabolátlan vadság. A fotókiállításon Móser Zoltán csodás portréi, vagy épp G. Fábri Zsuzsanna képe, ahogy a költő szájából lóg a végtelen cigaretta. Semmihez nem hasonlítható. Mészöly egy erkély kőkolátjához dől Balla Demeter felvételén, vagy csendesen lehunyja a szemét. Két gyönyörű ember. A tárlat kurátora: Szolláth Dávid és Wirth Imre, látványterv: Kemény Gyula, az arculat és a tipográfia Csuport Andreát dicséri. A két portré kiállítás jövő év második napjáig látogatható.