Mindössze ennyi az élet

Két tonett egy magányos fogas, vajszínű ballonkabát. Másra nincs szüksége a két fantasztikus művésznek. De igen, mégis: a legvégén egy eltépett levélre. A Love letters (Szerelmes levelek) előadás harminc évvel ezelőtt született Mácsai Pál rendezésében. Akkor, a Pesti Színházban díszlet is volt, meg súgó, de egy valami nem változott: a valódi színházi este! Mácsai döntése volt, hogy Hernádi Judit és Gálffi László tanulja meg a szöveget, ne felolvasóest, de „rendes” színház legyen. A szombathelyi vendégjáték előtt a két művésszel beszélgettünk.

Mindketten szívesen emlékeznek a kezdetekre. A hetvennél nem sokkal több oldalnyi szöveg mindig másként éri utol a színészeket. Máshová kerül a hangsúly. A közel ötvenévnyi levelezés története bizony belenőtt a művészek életébe. Hernádi Judit szerint a darab titka mindenképpen az, hogy a néző előadás közben - ugyan őket nézi -, mégis a saját életét látja megelevenedni. „Ez olyan, mint az olvasás – mondja. Máshogy képzelnek el egy jelenetet. A saját életük kivetülése lesz egy-egy helyzet.” A Pestiben még díszlet is volt, a darabbéli Melissa képeivel. Hernádi hét vaskapura is emlékszik, ami előadás közben jó nagyot szólt, amikor a színésznő véletlenül nekiment a sötétben. Az eredeti rendezéshez képest sok minden változott. Gálffi László azt meséli, fiatalabb színészként szívesen használtak élénk gesztusokat a gyerekkori levelezés jeleneteihez, mára a második felvonás közelebb került mindkettejükhöz. Sok mindent az időre bíznak, a produkció az állandó változás állapotában van. A színész azt mondja, az a jó, ha a néző ezt nem veszi észre. Minden apró mozdulat, a gesztusok, a sajátos „előre beszélés” mondatról mondatra ki van találva. Szerencsére jó kettejük közt a kapcsolat. Szombathelyre is együtt jöttek, egy kocsival, a színésznő vezetett. Megemlítik Schütz Ila és Sztankay István legendás párosát. Ők egész életükben jó barátságot ápoltak, akárcsak Hernádi Judit és Gálffi László. „Mindig van olyan rész, ami abban a pillanatban fontos és egyszerűen átfogalmazódik- mondja a színész. Nekem van egy jelenetem, amikor arról beszélek, hogy meghal az édesapám. Amikor ez a saját életemben éppen megtörtént velem, kértem, hogy néhány előadásban hagyjuk ki ezt a jelenetet, annyira friss volt a fájdalom.”

A közel fél évszázadon át tartó szerelem Melissa és Andy között szinte csak levélben „történik meg”. Ritkán, de azért találkoznak. Ez a levelezéstörténet mégiscsak: a két szereplő élete. Előfordul, hogy sűrűbben jönnek a levelek, máskor nagy hallgatások vernek közéjük éket. A legszomorúbb talán: a rossz időzítés. Melissa felugrana Andyhez, de nála épp egy lány van, máskor a férfi foglal szobát, a nő elígérte másnak a hétvégét. Amikor a nő meglátogatná szerelmét, Andy egy japán lányt fűzöget. „Feleségül veszed a japán barátnődet? Nem kapok levegőt! Mondd, hogy nem igaz!” Írja a nő kétségbeesetten. Nem, a „gésát” nem veszi el, de egy másikat igen. „Írd meg, mikor jössz, és bemutatom Jane-t!”- szól a levél. Hernádi Judit csak néz, de a tekintete összekapcsolódik a nézőével. A csalódás, a kiábrándulás és a féltékenység egyszerre fájdalmas és átélhető. „Képtelen vagy beleszeretni egy nőbe, akibe szerelmes vagy?” - kérdezi Melissa. Milyen ismerősen csengenek ezek a mondatok. Hányszor kiabál a fejünkben egy ilyen mondat. A színházban az a jó, hogy ott akkor is kimondódik, ha az életben hallgatásra ítéltetett.

Melissának két lánya születik, Andynek még több fia, aztán házasságok, válás, szakítás, csalódás, kiábrándulás, féltékenység, kétségbeesés. Jól esik nevetni is persze, amikor Melissa azt mondja Andynek: Te öregségedre kezded a körmönfonást? vagy hogy Miért nem fogadtatsz el egy törvényt, amellyel az exférjeket száműzni lehetne idiótaországba? és hasonlók. Amikor Andy megkérdezi a lányt, miért nem válaszolsz, ráültél a kezedre? Vagy kétségbeesve azt mondja: Úgy bolyong az életében, mint a levelezés labirintusában. Sír és nevet a néző egyszerre. Megható és felemelő ez az egész úgy, ahogy van. Találkozásukkor azt mondják, talán a levelezés miatt hiányzott a szobából az a két ember, máskor meg, hogy rogyadoznak a múltjuk terhe alatt. Van, amikor nincs hova hazamenni, máskor csak a vágy marad, az írás helyett, a találkozásra.

A nő sikeres festő lesz, a férfi jogász, majd politikus. Egy időben végre gyakrabban találkoznak. Ma már hozzászoktunk ahhoz, hogy a közélet szereplői rendre a sajtóban szerepelnek. Az amerikai elnöktől a szomszédig bárki magánélete a média célkeresztjébe kerülhet. A darab születésekor ez még nem így volt. A megcsalás drámája ettől persze mindig aktuális, és manapság ugyanúgy terheli a szerelmeseket a bűntudat, mint akkoriban. Gálffi szerint a 90-es években nem is értették mit jelent egy politikus életében a kampány, a választás, hogyan terhelheti meg egy család életét a nyilvánosság. A hitelrontás napi szinten része az életünknek sajnos. Hernádi Judit egy mondatot idéz Melissától: „A demokraták sokkal jobbak az ágyban!” A republikánus Andy közéleti szerepvállalása és magánéleti drámája ma talán könnyebben érthető a nézőknek.

A lényeg persze: a szerelem. A tragikus történet ironikus, humoros és romantikus is egyszerre. A színházi előadás lényege mégiscsak a két ember egymáshoz fűződő erős érzelmi kötődése. Hernádi Judit szerint ez a darab arról szól, hogy az ember nem veszi észre azt, hogy ki az az ember, akivel összetartozik. Arról beszél, mi az összetartozás. Ez a két ember szinte nem is találkozik egymással, mégis egy pár. Amikor azt kérdezem, létezhet- e ilyen egyáltalán, azonnal rávágja: „Hogyne létezhetne! Ezt mindannyian tudjuk.” Hogy szomorú-e valójában, vagy vajon nem is az a szó fejezi ki a történet lényegét erre a kérdésre is szívesen válaszol.

Szerinte annyira nem szomorú mert az a jó, hogy egyáltalán van, akivel az ember össze tud tartozni. Ez ugyanis egy nagy élmény! Gálffi László hozzáteszi: „Egy életben egy, maximum két szerelem van, és az is nagyon rövid ideig tart. Rövid ideig tartható ugyanis a csúcson. És mindössze ennyi az élet.”

A legkülönlegesebb a darabban talán a levelezés szokásának ábrázolása. Az emberi kommunikációból ugyanis kiveszett ez a kapcsolódási forma. A színész máig őrzi a levelet, amelyben értesítik, hogy felvették a főiskolára, a színésznő táviratokat is eltett és milyen jó, hiszen táviratot ma egyszerűen lehetetlen küldeni. Az évtizedek során átírták a jeleneteket a saját életük változásai. Áthatja a mondatokat egy gyermek születése, de az is, ha véget ér egy szerelem, házasság, de furcsa módon átértékelődnek mondatok még akkor is, ha megrendül a szereplők egészsége. Nyomot hagyhat a lélekben egy bonyolult térdműtét is akár. A darabot azonban továbbra is műsoron tartják. Úgy vélik, addig csinálják, amíg akarják, amíg csak kedvük van hozzá!