Jászai Mari, a tragika

Jászai Mari, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége 1850-ben, a Komárom megyei Ászáron született. A legenda szerint 16 évesen markotányos nőként szolgált a königgrätz-i csatatéren. Színpadon először Székesfehérvárott lépett fel. 1867-ben a Budai Népszínháznál szerepelt, majd Kolozsvárra szerződött. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként lett a Nemzeti Színház tagja, és egyévi megszakítással haláláig ott játszott. Elsőként alakította Magyarországon az antik tragédiák hősnőit, Antigonét, Jokasztét és Élektrát. Shakespeare nőalakjait is hivatottan tolmácsolta, és ő volt az „Ember tragédiájának” első Évája, a „Csongor és Tünde” Mirigye, a „Bánk bán” Gertrudisa. 1897. május 2-án és 3-án nagy sikerrel szerepelt Szombathelyen. Első este az „Otthon”, második nap Victor Hugo „Lucrezia Borgia” című darabjában lépett fel zsúfolt ház előtt. Mindkét darab felemelt helyárakkal futott. „Jászai Mari művészetét dicsérni – írta a kritikus – teljesen felesleges, hisz ő már azon a magaslaton áll, amelyre a dicséret tömjénfüstje felszállni nem tud”. A művésznő a szavalásnak is nagy mestere volt. Leggyakrabban Petőfi műveit adta elő. Legsikerültebbeknek a munkások részére rendezett szavalóestjeit tartotta. Kiválóan beszélt németül és franciául, Ibsen „John Gabriel Borkman” című drámáját az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház. Mesteri, eredeti magyarságú stílusban írt cikkeket, novellákat és fogalmazta meg visszaemlékezéseit. Munkásságának elismeréseként 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választották. A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője, a „nagy stílus” képviselője, és az európai viszonylatban is rendkívüli művész egyéniségnek 1922-ben ünnepelték nemzeti színházi tagsága 50. éves jubileumát. Utolsó szerepe „Gloster özvegye” volt a „III. Richard”-ban. 78 évesen, Budapesten hunyt el. Az emlékére 1953-ban alapított Jászai Mari-díjat, a szakma jeleseinek minden év március 15-én adományozzák. 1959-től utca viseli nevét Szombathelyen.