Blogvilág

Sose halunk meg

A nyár a napon hasalás és a fűben fekvés ideje. Már akinek! Gondolnák és mondanák. És persze igazuk is lenne. Van, akinek összesen csak pár nap jut munka nélkül, másoknak szinte semmi. Mindegy mennyi a szabadidőnk, mindegy hol tudjuk azt eltölteni. A lényeg, hogy töltsük! Éljük meg! Élvezzük, amíg lehet!

Hurrá, nyaralunk!

Most nem az Elem Klimov filmről ejtenék szót, ami a maga nemében zseniális, még csak nem is a benzin áráról, az inflációról, a forint elértéktelenedéséről, az elszabaduló balatoni árakról, az időjárásról, a globális felmelegedésről és a globális felhőszakadásokról, egyszerűen arról, hogy itt a nyár, olyan, amilyen, s illik ilyenkor nyaralni. Legalább egy kicsit.

Puha kötés, kemény kötés – az Ünnepi Könyvhét margójára

Az elmúlt években sok minden megváltozott a korábbiakhoz képest, a hagyományok semmibe veszni látszottak, és sokan gondolták, hogy ez már így marad mindig. Pandémia, covid. Az okok ugyanarra voltak visszavezethetőek. Aztán most úgy tűnik, lassan vége. És jöhet újra mindaz, amit hiányoltunk. Ezúttal a 93. Ünnepi Könyvhét.

Amikor az elefánt a szemedbe néz

Elmész minden nap. Magad sem tudod miért. Először csak nézelődsz, tétován, némileg óvatosan. Nem mész közel a karámhoz. Olyan hatalmas, hosszú és vaskos az ormánya, hátha kinyúl vele, odacsap egyet, még ha gyengéden teszi is, hanyatt esel, be a szénabálák közé, ahol egy vasával felfelé fordítva, lehajított vasvilla hever. Ha rosszul esel, akár meg is halhatsz.

Amikor lemegy a függöny

Háború. Az ember reggel gyanútlanul felébred, kotorászik a mobilja után, félálomban megnyit néhány hírportált, s azt olvassa, hogy háború van. Oroszország megtámadta Ukrajnát. Először minden szakértő, politikus, újságíró arról ír, hogy ez nem annyira komoly, hamar vége lesz, bennünket nem érint.

Katarzis pályán és színpadon

A színház és a sport világa közel sem áll olyan távol egymástól, mint ahogy az ember gondolná. Aki csak színházba jár, vagy aki csak sporteseményeket látogat, az esetleg idegenkedik a másik „térféltől”, de ha csak egyszer is megérinti a színpad, vagy/és a küzdőtér varázsa, akkor onnantól kezdve valószínűleg másként látja a helyzetet.

Prospero pálcája

Ülök a széken, nem is tudom már mikor ültem itt utoljára, hónapok teltek el, vagy évek, évtizedek talán. Olyan az egész, mint egy régi szerelem, nem emlékszem mikor lett vége, s azóta rohant, vagy csak vánszorgott az idő, megváltozott a világ, vége lett-e valaha egyáltalán?

Búcsú a görög partoktól

Ott még nyár van, itt már csak az emléke. Az is csak nyomokban. Ködösen, látomásszerűen, mintha álmodtam volna. Jó volt, isten tudja miért? A tenger persze önmagában is magyarázat. De inkább a mitikus múlt lehet az oka.

Amíg meg nem áll az idő

Régen minden más volt. Lemezek jelentek meg, először bakelitkorongok, később CD-k. Konceptalbumok. Tíz, tizenkét számmal minimum, egyik lemezről a másikra, zeneileg és tartalmilag is építkezve. Éveken, évtizedeken át. Aztán jöttek a színészlemezek.

Nyolcvan százalék

Hogy vihart aratott biztos, de hogy szelet vetett-e, azt nem tudom? Ha a kulturális élet egyik irányítója, aki rendelkezik gyakorlatilag majdnem minden pénz, paripa és fegyver felett megszólal, és minősít, az finoman fogalmazva is óhatatlanul figyelmet kelt.

Még kisebb karácsony

Kiskarácsony, nagykarácsony, mekkora is legyen valójában a karácsony?A karácsonyt, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), a nyugati kereszténység december 25-én, a keleti pedig január 7-én ünnepli.

Az idő elárvult gyermekei

Valami új kellene végre. Az új év önmagában kevés. Új magától is. Pörög az óra, múlik az idő, halad előre. Nem tudunk mit hozzátenni, nem tudjuk felgyorsítani, de lelassítani sem. Önjáró. Néha persze megállni látszik, vagy elrohanni éppen, de ez inkább csak csalóka érzet.
🌷 Boldog szülinapot Reni 🌷...a másik Nálad van :)